Miközben idehaza Karikó Katalin orvosi Nobel-díjától van mindenki elájulva, október 1-én megtartották az első európai WHO-ellenes tüntetést. Ez utóbbi, mindannyiunk sorsát érintő eseményről már annál kevesebb hír jelent meg a magyarországi médiában. Több tízezren látogattak ki Bécsbe, hogy felszólaljanak az ellen a nemzetközi szerződés ellen, amely feljogosítaná az Egészségügyi Világszervezetet arra, hogy a szuverén államok járványügyi intézkedései felett korlátlan teljhatalmat gyakoroljon a jövőben.

Kiabáltál és úgy szavaztál, hogy szabadjon neked ezt is Elfelednéd de nincs szerencséd, mert ez fertőzőbb, mint a pestis Mindig sírsz, hogy a gyűlölet öl Közben szétszakadsz a gyűlölettől Egyszer minden lator meglakol Nem lehetsz otthon már sehol Neked a hazugság dalol Az a tű folyton ott a vénán És te eltűrsz mindent némán Életed alig lüktet De szemed a tévére dülled És benn a kórteremben A szelíd fehér csendben Áthasít a zsoltár, Hogy valaha ember voltál Az a tű folyton ott a vénán És te eltűrsz mindent némán Életed alig lüktet De szemed a tévére dülled És benn a kórteremben A szelíd fehér csendben Áthasít a zsoltár Hogy valaha ember voltál Ember! Ember! Kelj fel és járj! Köpködtél az ég felé Aztán a nyakadba hullott szépen Zabáltad folyton az életet De most te vagy terítéken Mind, aki játszik az ördöggel Észre se veszi, hogy az ördög nyer A bajt kerested, megszeretted El ne hidd, hogy szabadon enged A magad erejéből, úgy szabadulj meg! Az a tű folyton ott a vénán És te eltűrsz mindent némán Életed alig lüktet De szemed a tévére dülled És benn a kórteremben A szelíd fehér csendben Áthasít a zsoltár, Hogy valaha ember voltál Az a tű folyton ott a vénán És te eltűrsz mindent némán Életed alig lüktet De szemed a tévére dülled És benn a kórteremben A szelíd fehér csendben Áthasít a zsoltár, Hogy valaha ember voltál Ember! Ember! Kelj fel, és járj!

forrás: www.bitchute.com / Búradurrantó