Hallottad-e hírit a Kis Cserepesnek,
A Kis Cserepesnek és Szent Margitának,
Szent Margitán lakó juhász Veres Pálnak
És az ő fiának: Veres Jóskának?
Aki a Koponyán hét hajnalig ivott,
Hét álló nap táncolt, hét bárányt megevett,
És egy álló hétig rejtőzött, aludott.
Ettül az ereji hét emberre rugott.
Hét emberre rugott altában ereje,
Hetvenhétre mikor rejtekibül ébredt,
Hét szív bátorsága az mind az övé vót;
Ílő Veres Jóska aludt, mint a meghótt.
Kőtötte az apja: – Kelj fel, fiam, Jóska,
Szél fú az Intárúl, nagy fekete felleg,
Kerüli a nyájat tenger csikasz féreg,
Valami ellensíg, tatár vagy affíle.–
Felserkent oszt Jóska e szók hallatára,
Hanem nekifordult még nagyobb alvásra,
Még nagyobb rejtísre, még nagyobb húnyásra,
Fel nem kellett apja semmi hivására.
Akkor ment az anyja, szülő ídesanyja,
Néki az elgyövő nagy bajt hogy elmondja;
Kőtötte e szókkal: – Kelj fel fiam, Jóska! –
De csak félig kelt fel, visszaesett alva.
Ment osztán a párja, a jegyes mátkája;
– Szél fú az Intárúl, nagy fekete felleg,
Valami ellensíg, tatár vagy affíle,
Kerüli a nyájat tenger csikasz fíreg. –
Kedvese szavára, a baj hallatára
Jóska fel is ugrott nyomban a lovára,
Kardját felemelve, fennen fohászkoda,
Szaladt rá a pogány temirdek hadára.
– Hej, aki Isten vagy, lássad most vígemet!
Meghalok hazámír, szerelmes mátkámír,
Magyar nemzetemír, apámír, anyámír,
Tiszta jó nevemír, az én Krisztusomír. –
Ily szavakat szólla, ösvínyt vág mentibe,
Szekérutat nyitott visszagyövísibe.
Hanem akkor a lú kibukott alóla,
Szívit dárda járta, fejit tatár nyila…
Meghótt a hazájír, úgy ahogy azt monta:
Apjáír, anyjáír, magyar nemzetünkír,
Hites mátkájáír, a mi Krisztusunkír,
Ide van temetve a Veres halomba.

Nagyiván (Hajdúság)
Elmondta: öreg Kiss János (93 éves)
...
https://www.youtube.com/watch?v=Tp4Ou5e_svw