Ahogy [Alvernai János testvér] előrehaladt a misézésben, lelkét egyre jobban elborította Krisztus szeretetének forrósága és ezzel együtt valami olyan isteni érzelem, amit maga sem ismert és szavakkal sem tudott kifejezni. Annyira, hogy attól tartott, a misét nem tudja folytatni. Mivel azonban ilyesmi már máskor is előfordult vele, s akkor Isten lecsendesítette lángolását, most is ebben bízott. Ám amikor a Szűz Máriáról szóló prefációig ért, annyira fokozódott benne ez az érzelem, hogy az átváltoztatást bevezető Qui pridie szavaknál már alig bírt megállni a lábán. Végül is az átváltoztatás szavainak csak a felét tudta kimondani, addig hogy Hoc est. Mégpedig azért, mert érezte Krisztusnak és angyalainak jelenlétét, és látta, hogy Krisztus nem lép be az ostyába, vagyis addig a kenyér nem változik át szent testévé, amíg ki nem mondja a mondat másik felét, a corpus meum-ot. Ez úgy megbénította, hogy nem tudta továbbfolytatni a misét. Amint észrevette szorongatását a gvárdián, odasietett az oltárhoz a testvérekkel, sőt a világiakkal együtt, akik a templomban voltak, és megilletődve állták körül János testvért, közülük többen meghatódottságukban sírtak is. Utoljára, hosszú idő elteltével, amikor Istennek kedvére volt, János testvérnek mégis sikerült kimondania az elmaradt corpus meum szavakat. Azonnal eltűnt a kenyér színe, és az ostyában láthatóvá vált a megtestesült és megdicsőült Krisztus. Megmutatta alázatát és szeretetét, amellyel értünk Szűz Máriától emberré lett, és amellyel mindennap leereszkedik a pap kezei közé az átváltoztatott ostyában. - #Hangoskönyv #könyvismertető #könyvajánló #Regény #Dráma #Vers #Mese #ismeretterjesztő #podcast ... https://www.youtube.com/watch?v=kcAX2emKZKE

... https://www.youtube.com/watch?v=sOA21M3TjJw